 Az, hogy nem vertem el a pénzt mindenféle kütyükre, esetleg komplett bringákra, egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem éreztem remekül magam, vagy hogy ne lett volna érdemes kilátogatni a kiállításra. Expónak azért nem nevezném, mert egy expón azért többnyire azért vannak kint, mert el is akarnak adni valamit - na, itt az értékesítés mintha nem lett volna cél. De erről később, és egyáltalán nem negatív éllel, sőt, szeretettel. De ámulva azért. Majd a megfelelő résznél. Addig is. Durva szétválasztás alapján azt mondhatom, hatféle látnivaló volt.
Korábban már írtam, hogy engem elsősorban a városi és az országúti bringák érdekelnek. A legjobban azt szeretném, ha tele lenne a város - Budapest és mind a többi magyar város - boldog biciklisekkel, akik ezekkel a bringákkal járnak dolgozni, szórakozni, de még néha színházba is. Bringával vinnék a gyereket az oviba, és még a hétvégén is elmennének valahová tekerni egyet. És mindezt nem azért, mert nincs pénz jobbra, hanem mert ez a jó. Mert ezt szeretik. Most hadd ne keseregjek azon, hogy kevés a bicikliút - egyébként egész sok lett itt az utóbbi időben, és remélem, a példás kihasználtságukból arra következtetnek majd a megfelelő posztokon ülő emberek, hogy jó döntés volt ilyeneket építeni, és kell még. Szóval méltatlankodás helyett hadd beszéljek azokról a bringákról, amelyeket nagyon szerettem látni az expón. Némi távolságtartással vegyes örömmel nézegettem a Gepida standján a pedeleceket. Ezek semmiképpen nem azonosak azokkal a - jellemzően Kínából beáramló - elektromos biciklikkel, ahol csak húzod a gázbowdent, és némán hasít a bringa, te meg csak ülsz, és bámulod a melletted elsuhanó elsőbbségadás kötelező táblákat, míg meg nem érkezik oldalról a Nagy Kék Ifa. Mert ezek a kínai csodák inkább elektromos robogók. A pedelec ennél hagyománytisztelőbb dolog, és bár szerintem bringázás az, amikor tekered a pedált, és maximum a lejtő vagy a hátszél segít ebben, a pedelecre van racionális magyarázatom, és azt hiszem, tudnám szeretni. A pedelec ugyanis nem a tétlen bringásoknak való. Az ebbe épített rendszer csak segít pedálozni. De tekerni neked kell. A bringa használható hagyományos, pedálos, illetve pedál és elektromos rásegítés üzemmódban is. Az akkumulátorról hajtott motor csak megkönnyíti, de nem helyettesíti a pedálozást. Beállíthatjuk, hogy az általunk kifejtett nyomatékkal vagy annak a kétszeresével segítse a tekerést. Vagyis a használatával a vízszintesek egy kicsit lejtősebbnek, az emelkedők kicsit vízszintesebbnek fognak tűnni. A rásegítés 25 km/h sebességig működik, utána lekapcsol. De ezzel városban, ha minden piros lámpánál meg is állunk, amit őszintén remélek, akkor is jó 20 kilométeres átlagsebességre számíthatunk. Ez már autóval is jó átlagsebesség, főleg a belvárosi részeken, hát még csúcsidőben. És amiért igazán lehetne szeretni: városban még meleg nyári napokon is úgy lehetne bringával munkába járni, hogy az ember nem izzadna meg. Jól hangzik. És a Bosch akkukra mondott 8 éves élettartam - a 8 év elteltével is csak évi 20% kapacitáscsökkenésről beszél a forgalmazó -, az egy feltöltéssel megtehető 100 kilométeres hatótávolság sem rossz. Elképzelem, ahogy megtelnek Budapest útjai munkába bringázó közép- és felső vezetőkkel, akik mernek öltönyben bicajozni, mert nem kell attól félniük, hogy a reggeli mítingen majd ordas emberszagot árasztanak. Rokonszenves kép. Ha vennék ilyet, akkor valószínűleg a Reptila lenne nálam a befutó. És valószínűleg nagyon népszerű tudna lenni, ha az ára nem lenne közel 600.000,- forint. A Gepida kifejlesztett egy olyan szettet is, amely segítségével elvileg egy tetszőleges másik kerékpár is elektromos rásegítésű pedelecké (na, ez hogy néz ki így leírva!) alakítható. De még ez a szett is 300 ezer forint fölött van, és ebben csak az alkatrészek ára van benne, az átépítés egyéb költségeit nem tartalmazza.  Sajnos Magyarországon több oka is van annak, hogy ez nem lesz tömegcikk: ennyiért jellemzően inkább X éves autót szoktak venni, másrészt ilyen értékes bringákkal nemigen volna ésszerű közterületen parkolni. De egyszer a mobiltelefon is csillagászati összegekbe került, alig valaki engedhette meg magának, ma meg csecsemőtől az aggastyánig mindenkire jut egy egész akárhány tized mobiltelefon. Bármi megtörténhet. A következő nagy találkozás a Viszikli volt. Mert annyira jó elképzelni, ahogy a város megtelik apukákkal és anyukákkal, akik egy ilyen triciklivel viszik a gyerkőcöket oviba. Imádnám, ha cégek ezzel szállítanának városon belül, és nagyon szívesen vennék kiflit egy mozgó pékségből, aki ilyen bicikliről árulja a portékáját. Az ára egyébként céges szemmel nézve nem kezelhetetlen: 200 és 300 ezer forint között mozog, ami egy ennél jóval kisebb kapacitású robogó árát sem éri el. Más műfaj, ráérősebb kiszállításra való, mint a robogó, vagy inkább azt mondom, egységnyi idő alatt kisebb sugarú körben lehet vele mozogni, és a bringaút-hálózatunk sem kifejezetten garantálja a viszonylag széles járgányt hajtók testi épségét. De a reklámérték hamar kárpótolja az embert. Ha túléli a körutat. Az érzés pedig priceless.  Ráadásul a forgalmazó azt mondta, hogy hamarosan érkezik a családbarát árra hangolt, magyar gyártású változat. Ez az ár - remélem, nem titok - valahol 100 és 200 ezer között lenne. Mivel 4 gyereket könnyedén, ráadásul bekötve (!) lehet benne szállítani, ez már talán elég vonzó lenne ahhoz, hogy el tudjon terjedni. A Viszikli (elképesztő jó név!) a városokban lehetne nagyon hasznos. Nehezítés, hogy ezt azért nem lehet csak úgy felvinni a negyedikre, utcán tárolni pedig az optimizmus diadala lenne a tapasztalat felett. De a körgangos házak udvarán már kényelmesen elférne, és ott talán biztonságban is lehetne. És mivel összecsukható, kellő elszántsággal azért máshová is el lehet rakni. Tudnám szeretni a várost sok ilyennel az útjain. A viszikli.hu-nak minden jót kívánok! Egyébként bérelhető náluk a bringa. Ismerd meg az érzést! Sokkal könnyebb tekerni, mint gondolnád. Az élet rövid. Mehetsz bringával is. :rock: |
Blog >