A feleségem egy ideig azt hitte, több biciklim már nem lesz. Merthogy van már mindenféle elképzelhető felhasználásra ideális példány, így aztán minek még egy. Hacsak nem azért, mert egyik az odamenős, a másik a visszajövős bringa lesz. De persze mindig meg tudom lepni valamivel. Amikor a nyáron a Gepidát vettem, ami hosszú idő óta az első olyan bringa, amit nem én építettem valami roncsból, hanem szinte gyári (csak néhány dolgot cseréltettem ki rajta rögtön az üzletben, még az üzembe helyezés előtt, hogy tényleg olyan legyen, mint amilyennek elképzeltem), azzal magyaráztam, hogy kellett egy gyors és nagy teherbírású bringa, amivel több napos túrákra is lehet menni, sok csomaggal, bírja a földutat is, és nagyon, de tényleg nagyon kényelmes. Ennek a Gepida maximálisan eleget is tesz. Július végétől augusztus végéig jóval több, mint 1000 kilométert tettem bele, és imádtam. Augusztus végén Papp Zoli barátommal (Fangio gazdája) mentünk egy 280 kilométeres Balatonkör + Káli-medence túrát is. Videó itt. Ezzel már - polgári gondolkodású emberek számára - valóban (szinte) mindenféle biciklim lett, de legalább is nem lehet azt mondani, hogy nem tudnék az adott helyzethez legmegfelelőbb bringával menni. Na de így van-e ez valójában? Hát persze, hogy nincs így! Mert naná, hogy az élet nem élet egy igazi cruiser nélkül. A cruiser valójában mindenben ellentéte azoknak a bringáknak, amiket eddig építettem. Merthogy az eddigiek mind vékony acélvázas, országúti gépek voltak. A cruiser viszont 26-os, és minden, csak nem vékony kerekű. Mindenképp valami egyedit szerettem volna, így a kereskedelemben kapható darabok szóba se jöhettek. Egyrészt, mert az nem kihívás, másrészt mert olyat nem gyártanak, mint amilyet én elképzeltem. Vadásztam hát egy, a hirdetésben lepukkantnak tűnő, rendkívül visszataszító dizájnnal készített példányt igen méltányos áron. A Hervis áruházak Scirocco kerékpárcsaládjának volt ő szerencsétlen külsejű, ám kiválóan felszerelt tagja. A felhasznált alkatrészek alapján legfeljebb a kilencvenes évek elején gyárthatták. Íme, így érkezett meg hozzám:  Az már biztos, hogy valami indián neve lesz, és nem, egy cseppet sem fog hasonlítani mostani önmagára. Annyira nem, hogy már szétszedtem, már elámultam a makulátlan tisztaságú, és gyakorlatilag minimum 20 évig Csipkerózsika álmot alvó alkatrészein. Minden csavar krómtiszta, WD-40-et még ijesztésképpen se kellett használni. Az anyák önzáróak. Ebből is, no meg a német nyelvű Hervis címkéből is gondolom, hogy nem a magyar piacra gyártották. (A gyarmatokra semmit sem szállítanak önzáró anyával ebben a kategóriában.) A GS-100-as váltó, amelynek tartósságáról és pontosságáról legendák szólnak és ódák zengenek, teljesen gyári állapotban vigyorgott rám. Olajos sárnak nyoma se volt rajta. Aki ezt vette, nem sokat járhatott vele. Annyira nem használták, hogy a hajtóművön még ilyen állapotban volt a matrica:  És nem, a fogaskereket nem én tisztítottam meg: ilyen volt. A szétszerelés, ami most valamivel tovább tartott, mint máskor, mert mindent úgy szedtem le, hogy később is használni lehessen - tehát semmi időtakarékos barbarizmus - igazi élmény volt. A sárvédő belső oldaláról is enni lehetett volna, olyan tiszta volt, a csavar pedig első mozdulatra nyílt, mintha tegnap tekertem volna be, frissen zsírozva. A váz és a villa azóta megjárta már a festőműhelyt, a Fülöp Kerékpárnál pedig megvettem a bringához néhány nélkülözhetetlen új alkatrészt. Mert nyilván kell egy jó széles és kényelmes nyereg, egy modernebb nyeregcső, új kormánycsapágy, lánc, és egy tényleg cruiserhez való kormány (merthogy ez az eredeti minden, csak nem az). A canti fékeket - gyári Shimano, még japán! - nem kapja vissza a bringa, helyette V-fékeket szerelek fel. A képen a végleges színére fújt váz. Mellette egy bordóra fújt BCAmerica váz, amiből egy egynapos Balatonkörre épített bicaj lesz majd tavaszra. De előbb most már a cruiser, aminek most keresek valami jól csengő indián nevet.  Ebben az évben 4 bringát tervezek még hadrendbe állítani: ezt a cruisert, a Balatonkerülőt, egy fixit és egy - na, azt el sem árulom. Nem merem megszámolni, hogy ezzel hány biciklim lesz, de ha minddel megleszek, talán többre már nem lesz szükségem. De ilyet inkább nem mondok, mert hátha nem tudom betartani. |
Blog >