 Tibi még nem tudta, de én már régóta gondoltam arra, hogy kellene neki egy bringa. Tibi egy igazi Google-guru. (Szerintem Google részvényes is, meg titkos fő-főfejlesztő, mert mindent tud, amiről a Google Labsben akár csak pusmogtak is valaha, de ezt ő tagadja, tehát nem firtatom. Annál gyanúsabb.) Egy IT-s cég, az ELIT-INFO Kft. vezetője, mellesleg SAP szakértő is, MAC és Linux téren ő az agy, és egy nagyon híres nemzetközi übermulti cég SAP rendszerét is ő rázogatja ki a kisujjából, németül, Linux alatt. Mindezt egy olyan helyen, ahol szinte lehetetlen parkolni. A bringa tehát életmentő közlekedési eszköz, de legyen mellette good fun. Minden világos. Ha ez eddig nem lett volna egyértelmű: természetesen boldogan mondtam igent. Annyit kértem, hogy hadd álmodjam meg én a dizájnt. Amit természetesen egyeztetni fogok vele. Ebben hamar meg is állapodtunk. Kérdeztem, vannak-e egyéb különleges elvárások a bringával szemben. Alapból országútiban gondolkoztunk - a GeekBike országúti műfaj, a legnagyobb kilengés is csak városi lehet, monti kizárva. Mivel Tibi elég magas, ezért kellett egy minimum 62-es váz, meg egy ütősebb hajtómű-monoblokk páros, ami a testmagassághoz tartozó tömeget is elbírja. Semmi különleges cicó nem kell, bírják az alkatrészek a strapát, de nem kell rögtön a Rolls Royce gyárba rohanni minden csavarért. Ismerve Tibi erős Google-mániáját (és feltételezve, hogy titkos részvényes és fejlesztő is egyben, bár tagadja), a dizájnban Google színvilágára alapoztam. A Google építtetett is már Google Bike-okat, ezek azonban kemping vagy manager bringák voltak. Nekünk pedig országúti kell. A Google színvilágát mindenesetre megtartjuk, némileg továbbgondolva. Tibi egyetértett. Nevezzük így, hogy piszkosul tetszett neki az ötlet, és már előre látta, ahogy a hozzá hasonló Google-bajnokok az irigységbe belesárgulva nézik, ahogy reggelente elsuhan mellettük, amíg ők parkolót kutatva szitkozódnak a kocsijukban, és arra gondolnak, hogy azért egy Google Bike az bizony rohadt menő dolog. Egysebit hírből már ismerte, az időfutam kormánytól pedig ifjúkori bringás tapasztalataira tekintettel nem is idegenkedett, sőt. Így hamar rábeszéltem az "Ülő Bika" dizájnra, vagyis a kifordított koskormányból méretre fűrészelt változatra. Már csak keresni kellett egy 62-es vázat. Mások menhelyi kutyákat mentenek meg, én a kivert ebekhez hasonló sorsra ítélt bringáknak adom vissza szerető gazdát és a száguldás élményét. Amit a többiek állatorvosra költenek, abból itt nálunk meg is van a reanimáció. Sikerült is vennem egy 1982-es Puchot - ebben az állapotban:  Nem volt ez olyan hycomat, mint elsőre látszik. Ez a Puch inkább hasonlít egy Doberdót is megjárt nyugdíjas katonatisztre, aki ugyan légnyomást kapott egy közvetlen mellette felrobbant kézigránáttól, de még mindig ott lóg a nappalija falán a Ferenc Jóska portré, és bármikor fejből idézi a K und K hadsereg szolgálati szabályzatát. Inkább egy ilyen obsitos jut róla az eszembe, mint egy ötvenes alkoholista. Lebontottam róla mindent. Együttműködő volt: alig 60 perc alatt meg is voltam, a csavarok mind szépen nyíltak, középcsapágy, kormány, stucni, villa - mind, ahogy kell.  Oké, hogy a Favorit azóta örök szerelem, hogy gimis koromban egy régóta áhított Szputnyik nyergében ültem boldogan, és onnan néztem azokra a szerencsésekre, akiknek pult alól, vagy cseszkói kiruccanásból került egy példány valahogyan, de azért a Favorittal egyidős osztrák vasak még mindig jobban tartják magukat. Mint ez a Puch is. Míg a Favoritoknál a berohadt csavarok elég mindennaposak (stucni-villa, középcsapágy elég veszélyes terület) , a labanc darabok egyszerűen szerelhetőek, a WD-40 maximum ijesztésnek kell nekik. Puch vázban még nem találkoztam mozdíthatatlanra berohadt csavarral, pedig láttam már szabad ég alatt tartott bringákat. Ez is egy ilyen volt, érdemes egy pillantást vetni a láncra, meg a fogaskerék sorra. Már-már újrabányászható vasérc-állapotban voltak, mire hozzám került a bringa. De a váz mindent kibírt.  Ez a nyereg megélt 30 tavaszt, meg is látszik rajta. Már az örök vadászmezőkön puhítják alatta a húst.  Az öreg Puch tele volt eredeti japán alkatrészekkel. Mind hibátlan állapotban maradt ránk, a stucni, a hajtómű, de még az első váltó is.  A vázat és a villát homokfújták, vasfoszfáttal kezelték, így lett rajta egy jó erős korrózióvédő réteg is a belső felületen (a következő 30 évre biztos elég, de tán 60-ra is).   A villán szépen megmaradt a Puch felirat.  Saccon fékek kerültek előre és hátra is. A gumi 23 mm széles, minimum 7, maximum 10 bar nyomással gurul. Ha átmész egy nagyobb morzsán, már érzed. Cserébe magától megy, mégpedig nagyon gyorsan, gyakorlatilag súrlódás nélkül.   Az osztrák kormány nagyon válságos állapotban volt, ezért kapott egy cseh gyártmányút egy Favoritból. Mivel magyar ember szerelte, össze is állt a Monarchia. De maradt a gyári kormányszár (magyarul: stucni).  A zöld bowdenházak kellettek a Google színekhez, hogy meglegyen a piros-sárga-zöld-kék gugliság.  Piros kormánybandázs, hogy meglegyen az egyetlen hiányzó szín is:  Végül ilyen lett a bringa:   |