Az üzem a II. világháború után, ha minden igaz, 1949-től kezdett bicikliket gyártani (vagy akkor újra, ez sem derült ki, de valószínűbb, hogy a cég akkor indult). A 80-as évek végéig szépen virágzott a vállalkozás, majd valamiért lejtőre került. Később beleolvadt egy autóalkatrészeket gyártó cégbe.

A Heidemann biciklik túlélő példányairól ódákat zengenek a bringás fórumokon. Nemes anyagok felhasználásával, rendkívül tartós alkatrészekből készültek. Azok a példányok, amelyekre egy kicsit is vigyáztak, ma is nagyon kelendőek. A Heidemann bringákról méltán jut eszünkbe a németes precizitás és a tartósság.

Hát egy ilyen bicikli meglehetősen lepukkant példányát sikerült egyszer megszereznem. Íme, így nézett ki, amikor találkoztunk egymással, herr Heidemann és én:

Érdemes megnézni a másik oldalát is: valószínűleg sokat parkolt a szabad ég alatt, falnak lehetett támasztva, és a piros fele nézett a fal felé, a sárga (szinte az alapozóig kisárgult) oldal pedig a napra nézett. Ettől fakult ki olyan drámaian. A bicikli két oldala egész egyszerűen nem volt egyforma. Íme a kifakult oldal, a különbséget zongorázni lehet:

Az első találkozásról készült is egy videó:

És ilyen lett: