Sereg Krisztián mindig is montival járt. (Eddig.) Van neki egy hegyen-völgyön járós, meredek köves lejtőkön leszáguldós, nagyon komoly, meg egy városi csapatógép. Mindkettőt megbecsüli, ha piszkos, lemossa, nem felejti el megolajozni a láncot, pumpálja a kerekét - szóval szeretettel halmozza el őket. A városi csapatógép geekesítésében én magam is segédkeztem, bár a monti nem az én műfajom - tán ezért is hasonlít a legkevésbé minden más mountain bike-ra. De ahogy Krisztián egyre többször fényképezte és videózta a GeekBike bringákat, egyszer megláttam a szemében azt a fényt. Azt a nézést. Amikor az ember megérzi, hogy neki kell egy ilyen. És nem tudja elhessegetni az érzést. Nincs rá szüksége, csak érzi, hogy meghalna nélküle.

Na, ez volt a szemében. Rákérdeztem. Bevallotta. El volt veszve.

Ezért felhajtottam egy nem túl ijesztően lepukkant, 23 éves Favorit biciklit. Krisztián montihoz szokott karjai mint a papírrepülőt emelték fel a cseh remeket, és már az első találkozáskor beleszeretett a hegyi bringákhoz képest pehelykönnyű bicajba. Ami persze még sokkal inkább hasonlított egy romhalmazhoz, mint biciklihez - mostani önmagának pedig még az árnyéka se volt. Az árnyéka árnyéka sem.

Sokat törtük a fejünket, hogy milyen is legyen a bringa. Szóba került a tűzpiros, a krémszínű, a fekete - de egyiket sem éreztem telitalálatnak. Aztán az egyik F-1-es futam után, ahol Kimi Raikkönen ismét hatalmasat villantott a Lotusszal, eszembe jutott a csapat alapítója, Colin Chapman. Meg a British Racing Green szín.

És akkor meg is volt. Hogy ez a bringa ilyen színű lesz.

Chapman építészmérnöknek tanult, majd repüléstechnikát hallgatott. Az ember szívesen hasonlítgatja magát sokkal sikeresebbekhez, így nekem is eszembe jutott, hogy annak idején én szintén tanultam némi aviatikát. Viszont én nem lettem Chapman. Ez van. Szóval kétség nem is fért hozzá: ezt a bringát Colin Chapman tiszteletére kell megépíteni, úgy, hogy olyan gyors és elegáns legyen, mint egy Lotus sportkocsi. Meghatározó színe legyen az a bizonyos British Racing Green, kell majd hozzá egy kis sárga a Lotus emblémájából, az ülés és a markolat pedig legyen barna.

Mint a legtöbb sokat látott Favoritnak, ennek is rendesen össze volt rohadva a kormányszára (magyarul: stucni) az első villával, és a másik szokásos helyen, a középcsapágy kiszerelésekor újból sikerült felelevenítenem a katonaságnál bőségesen elegendő 60 szavas szókincsemet is, de végül sikerült minden fődarabot roncsolásmentesen szétszerelni.

A váz megjárta a homokfúvó és szinterező műhelyt, megkapta a szokásos foszforsavas passziválást festés előtt. Ráijesztettünk a rozsdára, hogy újabb 25 évig eszébe se jusson megjelenni.

Közben összevásároltam hozzá mindent, ami kellett. Vettem új kerekeket, hajtóművet, rengeteg bowdent, kormánycsapágyat, a középcsapágy helyett monoblokkot, hogy simábban forogjon a pedál, és sokkal tartósabb is legyen. (Fülöp Kerékpár Centrum, köszönet a remek alkatrészekért és a mindig barátságos kiszolgálásért! :rock:) Sikerült venni egy dögös nyerget, és felhajtottam egy szép, lyuggatott, barna műbőr kormánybandázst (sajna nem bőr, de nagyon jól néz ki), fi'zi:k névre hallgat, és már a neve is olyan geek, hogy ehhez a bringához szóba se jöhetett más.

Volt még készleten a Fangio idejében is használt eredeti, nullkilométeres és nagyon hibátlan, Made in Czehoslovakia feliratú, fehér peremű Barum gumiból. Utoljára még végigfutottam a csekklistát, hogy megvettem-e minden új alkatrészt. Aztán ránéztem azokra a régiekre, amelyeket fel akartam újítani. Minden megvolt, és úgy tűnt - persze ez mindig hiú ábránd, de a dolog szívás része mindig összeszerelés közben derül ki -, hogy minden rendben fog passzolni a bringához.

Az eredeti Favorit váltó például annyira elnyűhetetlennek bizonyult, hogy vétek lett volna valami újhullámos Shimano vagy más fedőnevű alkatrésszel pótolni. Egy ilyen régi cucc anélkül növeli a bringa retrósági együtthatóját, hogy közben az eleganciát vagy a műszaki színvonalat csökkentené.

A szocializmus nem jött be, de ne szidjuk a korszakot meggondolatlanul úton-útfélen: akkor is születtek maradandó dolgok, mint például ez a Favorit váltó, amibe a jelenleg kapható társaihoz képest zavarba ejtően sok fémet építettek be. Nem csoda, hogy negyedszázad után is teszi a dolgát, mint a díszőrség a Lenin-mauzóleum előtt.

Nem is volt vele semmi gond, tisztítás és kenés után szépen járt. További 30 évig nem kell aggódni miatta. És simán lekezelte a 6 sebességes Shimano racsnit. Még maradt is állítási lehetőség.

Úgy van ez a Favorittal, mint a Skodával: a csehek a szocializmus sötét éveiben is tudták, hogy benne van a termékben a jövő reménye, ezért tisztességesen megcsinálták. Akkor is vigyáztak a márka becsületére, amikor még nem volt piacgazdaság. A Skodából sem véletlenül lett az, ami most, a Favoritból meg simán lehet GeekBike-ot építeni.

Persze, mint minden bringaépítés közben, most is adódott pár váratlan fordulat, de mindent sikerült megoldani, és végül filmezéssel, Facebook közvetítéssel és kétszeri meleg étkezéssel együtt sikerült bruttó 8 és fél (nettó 6) óra alatt újjáépíteni egy olyan bringát, amit valaki már rég nem szeretett. Már nem rozsdásodó ócskavas, hanem irigyelt GeekBike.

Távol álljon tőlem, hogy állatmenhelyekkel versenyezzek a morális piedesztál minél magasabb fokáért, de azért mégiscsak megmentettünk egy biciklit, a nemjóját!

Ments meg egy bringát, mert ezzel az emberiséget mented meg! Nyomjátok a Pluszegyet, osszátok Facebookon, mentsétek az emberiséget!

:rock:

Jöjjön a videó!